A Színházi Kritikusok Céhének különdíját 2021-ben a járványhelyzet alatti online jelenlétért a Trafó – Kortárs Művészetek Háza kapja. Hajnal Márton laudációja.
A vírus aktuális variánsai, az újabb kihívások közepette már szinte nehéz felidézni, újra átérezni azt a kezdeti, elemi bizonytalanságot, amit az első lezárások okoztak. Akkor még sejteni sem lehetett, hogy mi és meddig lesz, nem voltak még vakcinák sem, nem edződtünk még hozzá ehhez a sci-fibe illő helyzethez. A színházakat az egész világon bezárták, amely sohasem látott egzisztenciális, anyagi és alkotói krízishez vezetett. Hirtelen – Jürgen Habermas szavaival élve – rengeteg tudásunk lett a nem-tudásról, amit kár lett volna tagadni. Közben mintha a közönség azt üzente volna, hogy ahogyan korábbi megszorított helyzetekben is voltak erre már példák, itt az alkalom a művészi kreativitás határozott megvillantására, a digitális tér meghódítására, az értékesség bizonyítására az apokalipszis küszöbén. De talán az alkotók is vágytak sokszor arra, hogy válaszolhassanak erre a rendkívüli helyzetre.
A Trafó csapatának egyik fő érdeme, hogy a nyilvánvaló szervezési akadályokon (kívülről nézve) könnyedén, már-már magától értetődő természetességgel átlendülve, egyszerre felelt meg a két kihívásnak. Hűen a profiljához, egyetlen konkrét irány helyett szabadkezet adott az alkotóknak, akik különböző platformokon és formátumokban kísérletezhettek. A helyzettől függetlenül teljes értékű alkotásokat láttunk sok kiemelkedő művésztől és csapattól, mint például (önkényesen válogatva) Fekete Ádám, a Hodworks vagy a Freak Fusion. De ideérthetjük az olyan korábbi felvételek bemutatását is, mint a Paso Doble, amely szintén frissnek ható válasz volt arra, hogyan lehet újfajta alkotást létrehozni egy előadás felvételével. Emellett pedig a Trafó vibráló, koncertekkel, beszélgetésekkel, workshopokkal teli heti programot hozott létre, gyakran reflektálva ezen keresztül a megváltozott világrendre. Így a kezdeti „Mi az online színház?” típusú, pusztán elméleti rágógumiknál lassan sokkal érvényesebb és égetőbb kérdés lett, hogy mit lehet aznap este nézni a színház digitális tereiben.
Talán egyszer majd történik valami, amitől a Trafó már nem az innováció, a kísérletezés és a sokszínűség háza lesz. Amikor már nem lesz jelen, amikor már nem lesz kortárs. De úgy tűnik, hogy ehhez egy pandémia egyelőre édeskevés.