2025. július 1-jén hajnalban elhunyt tagtársunk, Kovács Dezső. A Színházi Kritikusok Céhe nevében Szekeres Szabolcs búcsúzik tőle.
Drága Dezső!
Mit is írhatnék? Még szokni kell a megváltoztathatatlant. Nem hívhatlak már telefonon, ahogy nem ülünk együtt többé szerkesztőségi értekezleten a Mandragórában, mert végérvényesen itt hagytál bennünket. Nem utazunk már együtt vidékre a kocsidon, hogy vezetés közben felidézd a régi időket, amelyből sokat okulhatott a hallgatód. Például Jancsó Miklósról, Molnár Gál Péterről vagy éppen Pándi Pálról szóltak történeteid, akiket Te még személyesen ismerhettél. Az utóbbiról, a Kritika című folyóirat legendás alakjáról társszerkesztőként könyvet jelentettél meg Rejtőzködő legendárium. Fejezetek egy kultúrpolitikus sorstörténetéből címen 1990-ben.
Azon kevesek közé tartoztál, akik színesen és plasztikusan meséltek évtizedekkel azelőtt látott előadásokról. Egy nagy generáció tagja voltál, akinek a véleményét nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Ezért sem szép dolog ez a távozás Tőled. Éppen Tőled, aki ízig-vérig közösségteremtő vagy és soha nem feledkeztél meg senkiről. Most határozottan rosszul esik ez a húzásod.
Úgy tartják, hogy magányos munka a színikritikusé. Te cáfoltad a közvélekedést, hiszen sokaknak segítettél megtenni a kezdeti, nehéz lépéseket a pályán. Nem úgy segítettél, ahogyan általában a lapszerkesztők szoktak. Kiváló érzékkel bátorítottad a tehetséges fiatalokat, amíg az ifjú titán valóban hinni és bízni kezdett önmagában. Nemcsak a színházról és az írásról szólt az életed. Kérdéseidben éreztük a másik EMBER iránti őszinte érdeklődést.
Annyira elhivatott voltál, hogy a testi bajaidról alig vettél tudomást. Nem könnyelműségből tetted ezt, hanem mert dolgozni, alkotni akartál. Tudtuk, hogy beteg vagy, Te is tudtad, mégis az utolsó pillanatokig tervezted, hogy ki miről írjon, illetve mi kerüljön fel az oldalra.
Kovács Dezső évtizedekig aktív tagja volt a Színházi Kritikusok Céhének. Tanított a Veszprémi Egyetem Színháztudományi Tanszékén, valamint az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Drámapedagógiai Tanszékén.
Írásait komplex világlátás, széles látókörű bölcsesség és finom irónia hatja át. A recenziói egyik fontos jellemzője a higgadt türelem. Ennek köszönhetően az esetleges hiányosságok, negatívumok taglalásából is sokat tanulhatnak az alkotók. Színészi alakításokat egy-egy mondattal jellemez mélyen és találón. A Bohóc a manézsban (2008), illetve a Magyar táncok 2.0 (2023) című köteteiben színikritikák és színészportrék olvashatók. A határon túli magyar színházak előadásai sok írásának témái. A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján évekig vezetett szakmai workshopot.
Drága Dezső! Eljött a kényszerű búcsú ideje. Nehéz lesz nem felhívni Téged. Mindenesetre nem törlöm a telefonszámodat. Köszönöm az elmúlt 20 évet, amelyet előbb a Kritika című, művészeti és társadalomelméleti folyóiratnál, később az ART7 művészeti portálnál töltöttünk munkatársakként.
Tanítványaid, kollégáid és barátaid búcsúznak Tőled igaz szeretettel.
Fotó: Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja