A Magyar Színházi Társaság, a Színházi Dolgozók Szakszervezete, a MASZK Országos Színészegyesület és a Független Előadó-művészeti Szövetség szakmai érdekegyeztető fórumot rendezett az előadó-művészeti területet érintő kérdésekről. A 2026. május 15-én megtartott eseményen a Színházi Kritikusok Céhét érintő témakörökben álláspontunkat Lénárt Gábor elnökségi tag ismertette.
A Színházi Kritikusok Céhe nevében szeretném hangsúlyozni, hogy egy értékalapú és sokszínű színházi rendszer működésének elengedhetetlen része a szakmai kritikai nyilvánosság. A színházi kritika nem csupán reflexió vagy szubjektív vélemény, hanem a kulturális emlékezet és a kulturális közbeszéd része.
Ehhez azonban mindenekelőtt az szükséges, hogy legyenek folyamatosan működő és hosszú távon fenntartható fórumai a kritikának: szakmai folyóiratok, online kulturális portálok, kritikai műhelyek. A független, szakmai alapon működő kritikai felületek állami támogatás nélkül gyakorlatilag nem tudnak működni.
Ezért fontosnak tartjuk, hogy a kulturális sajtó támogatása átlátható, előre tervezhető, szakmai és politikailag semleges rendszerben működjön. Szükségesnek látjuk az NKA laptámogatási rendszerének újragondolását: többéves, kiszámítható támogatási ciklusokkal, időben meghozott döntésekkel és transzparens szakmai értékelési szempontokkal. A jelenlegi gyakorlat szerint a támogatási döntések sokszor csak az adott év második felében születnek meg, ellehetetlenítve ezzel a felelős szerkesztőségi tervezést.
A szakmai utánpótlás kérdése szintén kritikus fontosságú. Indokoltnak tartanánk a fiatalok számára színháztudományi és színházkritikai ösztöndíjprogram létrehozását, mert jelenleg a pályára lépés intézményi és egzisztenciális feltételei rendkívül bizonytalanok.
Fontosnak tartjuk továbbá az Országos Színházi Találkozó rendszerének újragondolását – akár állandó, akár változó helyszínen működne majd a jövőben. A válogatás és a zsűrizés folyamatába szükségesnek tartjuk kritikusok bevonását, ahogyan a határon túli Magyar Színházak Fesztiválja esetében is fontos lenne a fesztivál működésének és szakmai struktúrájának újragondolása a határon túli szakmai szereplők bevonásával.
Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a szakmai döntéshozatalban biztosítani kell a színházi alkotók, kritikusok és kutatók kiegyensúlyozott jelenlétét. Ez vonatkozik a színházművészeti díjak jelölő és döntéshozó bizottságaira, valamint a kulturális pályázati kuratóriumokra is.
Külön szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a vidéki és határon túli színházkritikai jelenlét támogatása nem technikai kérdés, hanem a kulturális nyilvánosság területi egyensúlyának feltétele. A vidéki utak és szakmai mobilitás támogatása nélkül a kritikai nyilvánosság óhatatlanul Budapest-központúvá válik.
Végül szeretnénk jelezni, hogy a Színházi Kritikusok Céhének működéséhez jelenleg is számos olyan alaptevékenység kapcsolódik – szakmai jegyek, vidéki utak, nemzetközi tagság, díjátadó megszervezése –, amelyekhez indokolt lenne célzott pályázati konstrukciók kialakítása.
Mindezen változások annak elismerését jelentenék, hogy a színházi kritika a magyar kulturális infrastruktúra része. Egy egészséges színházi ökoszisztéma nem működhet szakmai visszajelzés, dokumentáció és kritikai nyilvánosság nélkül.