A Színházi Kritikusok Céhe gyerek- és ifjúsági kuratóriuma a 2024/2025-ös évad legjobb gyerek- és ifjúsági előadásának járó díjat a Budapest Bábszínház Hamupipőke című előadásának ítélte.
A rövidlistán további négy előadás található.
Idén a gyermek- és ifjúsági színházi kategória díjáról tíztagú kuratórium döntött. A kétkörös szavazásban Gabnai Katalin, Jászay Tamás, Nánay István, Ölbei Lívia, Papp Tímea, Prikazovics Júlia, Puskás Panni, Rosznáky Emma, Stuber Andrea és Turbuly Lilla vettek részt. A kuratórium folyamatosan figyelemmel kísérte a gyermek- és ifjúsági színházi előadásokat, beszerezte azoknak az előadásoknak a felvételeit, amelyeket nem, vagy csak néhányan láttunk élőben. Minden kuratóriumi tag öt előadásra szavazhatott, melyeket 1-től 5-ig pontozott. Így alakult ki az öt előadásból álló rövidlista. A második körös szavazásban a szavazók ezeket az előadásokat rangsorolták.
Szavazataik alapján a Budapest Bábszínház Hamupipőke című előadása lett az évad legjobbja.
Gabnai Katalin laudációja:
Bravúros és furfangos változata ez a régi mesének. Az alaptörténet minden fontos mozzanata megmaradt, illetve kicserélődött valami napjainkban is létező érzésre, helyzetre, viszonylatra. A beszédmód és a viselkedési elvárások jó 150 évvel ezelőtti világot mutatnak, azt az időt, amikor már tágulni kezd a láthatár, de a nők még mindig csak az illem és a kellem iskolájába járnak, már ha van, aki fizeti nekik mindezt. A merev derekú és igen jól éneklő mostoha (Pallai Mara), míg hazavárható a ház ura, épp csak annyira elviselhetetlen, mint sok számító asszonyság. Hanem a dolgok rosszabbra fordulása elszabadítja őt is, és lányait is, a Pájer Alma Virág által pazarul játszott Amáliát és a Podlovics Laura által remekül karikírozott Emíliát. Tatai Zsolt lubickol a királyi udvar hoppmesterének szerepében, L. Nagy Attila jóképű és okos Királyfija pedig megdobogtatja a kislányszíveket, Csarkó Bettina Hamupipőkéje pedig csinos és eszes, nagyon eleven leányzó. De nemcsak a főszereplőkbe lehet itt beleszeretni, hanem magába a színházba, mégpedig annak árnyjátékos változatába.
Az átdolgozás – az alapmesét felfrissítő dramaturgiai fordulatok meg a dalszövegek – Gimesi Dóra munkája, a könnyed zene pedig Pirisi László simulékony és színes szerzeménye. A csipkefinomságú díszletet és a fehér alapon fekete rajzolatot viselő jelmezeket Michac Gábor tervezte, az árnytervezés is őt és a rendezőt, a minden pillanatot helyén kezelő Kuthy Ágnest dicséri. A szcenikai feladatot Torma Gábor végezte el, a fénytervező Szondi György, a koreográfiai megoldások gazdája Kovács Domokos. S hogy az egész produkció ragyogó bábos ünneppé lett, abban nagy része van az árnyjátékosok nagyszerű csapatának, Bánky Eszter, Juhász Ibolya, Karádi Borbála, Kemény István, Kovács Katalin és Rusz Judit bábos titkokat is felfedő, magát az árnyjátékot megkívántató munkájának. Úgy kell ez a kecses produkció a közönségnek, mint egy falat kenyér. Nézése nem kíván erőfeszítést, de míg pihentet, ébren is tart, mert szellemes. Választott műfaja édes, mint a csokoládé, de közben megvan a maga sava-borsa. Már ha jól csinálják. És itt jól csinálják.
A kuratórium tagjai az előző évekhez hasonlóan nyilvánosságra hozzák azoknak az előadásoknak a listáját is – indoklással, ábécésorrendben –, amelyek versenyben voltak a díjért.
A kiskondás – FÜGE Produkció
Papp Tímea laudációja:
A gyerekelőadások virtigli haknistáit, különösen az államilag erősen dotált programokban országszerte utazókat, hosszú tömött sorokban kellene beterelni a Jurányi Laborba, hogy ott a színházjeggyel együtt szakmai és emberi példát is vegyenek. Itt ugyanis olyan előadásokat láthatnának a maguk épülésére, amelyek tökéletesen tájkompatibilisek – bárcsak ezeket hívnák! –, de a minőség igényével készülnek. Elsősorban történet- és színészközpontúak, és bár nem látvány-, de színpadtechnika-mentesek, így többségükre inkább a házi barkács bájos bumfordisága jellemző.
A Hab a tortán sorozatban bemutatott A legcsinosabb óriás kivétel, ami nem véletlen: Julia Donaldson és Axel Scheffler meséjét Fekete Anna és Bánki Gergely látványtervező-színész párja adaptálta színpadra.
A második Fekete–Bánki–Füge-kollaboráció klasszikus alapanyagból készült: A kiskondással indult a Jurányi Magyar népmesék sorozata, az előadás pedig viszi tovább a kortárs meséből készült produkció erényeit. Ami már csak azért sem véletlen, mert A kiskondás is a jóindulat, a jószívűség, az önzetlen segítségnyújtás meséje, ahol a jó tett helyébe menetrend szerint várható a jó. Igaz, a kiállt próbák jutalma ez esetben a királylány.
Fekete Anna kiskondás-outfitje egyszerre klasszikus és kortárs, multifunkciós díszleteleme csupa meglepetés és csoda: van, hogy felbukkan belőle egy báb, van, hogy egészen varázslatos módon vált a határ szomorú szürkéje derűs kék égre, de még virágok is képesek kinőni belőle.
A mesemondónál alapvetés, hogy ismeri közönségének összetételét és várakozását, munkaköréhez tartozik, hogy alkalmazkodik a környezethez, a hangulathoz, Bánki Gergely eredendően naiv rácsodálkozása, a szétszórtságnak és a fókuszálásnak az a ritmusa, amit csak a gyerekek tudnak felvenni, hite a bábban, a közönséggel figyelmes és ütemében pontos kommunikációja remekül működteti a mesét és az előadást, amely bohóctréfákkal és artistamutatványokkal még a cirkuszra is kikacsint. Azt hiszem, így, ennyire könnyesén, de vérkomolyan mókázhat birodalmában egy uralkodóvá vált Leonce herceg.
Káin és Ábel ringbe száll – Magyar Színház
Jászay Tamás laudációja:
Szinte látom magam előtt a kamaszok arcát, amikor megtudják, hogy valami bibliai történetet kell nézniük a színházban. Aztán meg tényleg látom őket a Magyar Színháztól néhány lépésre fekvő Art-Járó szűk terében, ahogy másodpercek alatt megfeledkeznek minden előítéletről és elvárásról, mert gyorsan rájönnek, hogy Romankovics Edit családi történetében és Madák Zsuzsanna akrobatikus rendezésében épp olyan srácok sorsába leshetnek be, mint ők maguk. A Káin és Ábel ringbe száll úgy stilizál és sűrít, hogy közben nagyon is konkrét marad: a minimális számú edzőtermi kellék (látvány: Mihály-Geresdi Zsófia), a késélességű mondatok, az élőben előadott sokszólamú zene (Bubnó Lőrinc komoly munkája) mind elsőrangúan szolgálja az előadást.
Fazekas László Csaba és Penke Soma üzembiztos duója az egyik pillanatban még két tojásra hasonlít, hogy aztán inkább a tűz és víz jusson róluk eszembe. Nyilván a testnevelés tagozatról szalajtották őket: nem rémlik, hogy láttam volna olyan színházi nevelési előadást, ahol a test sokrétű kifejező ereje ilyen mértékben esett volna latba (akciókoreográfus: Gyöngyösi Máté, Kovács Géza). Varga Fekete Kinga és Kosznovszky Márton szülőpárosának is megvan a maga keresztje: vállt vállnak vetve állnak szemben a láthatatlanul is kegyetlen világgal, miközben egymással és a gyerekeikkel is le kell játszaniuk a kötelező meccseket.
A kicsiben mindig ott tükröződik a nagy: valahogy úgy, ahogy a terhelt családi körre rákopírozódik a társadalom maga. Van min gondolkodni.
Sárkánykirály – Vojtina Bábszínház
Stuber Andrea laudációja:
A Nagy Orsolya által írt Sárkánykirály úgy kezdődik, hogy egy kissé magányos, gyermektelen asszony – történetesen királyné, de ettől még olyan, Hell Krisztina balladisztikusan lefojtott alakításában, mint bármely ember lánya – nem tudja eldönteni, hogy egy csodatévő öregasszony segítségével fiút vagy lányt akarjon szülni. Áthidaló megoldása oda vezet, hogy rémséges, nagydarab sárkányt hoz világra. A szörnyetegben rejlő, emberiesedő, férfiasodó lényt Baditz Dávid alakítja viszontagságos érzékenységgel. E dinoszauruszszerű teremtményt négy meghajló, összekapaszkodó, ágas-bogas gyökereket-szarvakat hordozó színész állítja össze a maga testéből, tartásából, járásából. Összehangolt, lassú mozgásuk szépsége mindent elmond előbb a kategorizálhatatlan létezés gyötrelméről, utóbb pedig az elfogadás, az egymásra találás adta harmóniáról. Mert ha a szülők (Hell Krisztina és Mercs Máté Péter) idegenkednek is királyfiuktól, akad egy nyíltszívű lány, Nagy Mónika Gjertája, aki megszereti.
A Vojtina Bábszínház finoman stilizált produkciójában a mozgás, a szöveg, a lendületes díszlet, az élet áztatta jelmezek, az erőteljes zene és az odaadó, energikus színészi játék tökéletes összhangját teremti meg Kovács Domokos rendezése. A történet egyszerre költői, drámai és thrillerszerűen izgalmas. (A mozgásszínházi teljesítményben élenjáró Telenkó-Oláh Tímea a nélkülözhetetlen intrikus.)
A színház honlapjáról kiderül, hogy a társulat színészei, a Sárkánykirály szereplői mind a kedvencüknek mondják ezt az előadást. Én is.
Sárszeg – Katona József Színház
Prikazovics Júlia laudációja:
A Katona József Színház Sárszege kétségkívül a 2024/25-ös évad egyik kiemelkedő produkciója. Antal Bálint és Törley-Havas Sára Kosztolányi Dezső Aranysárkány című regényét alapul véve pontosan felépítették napjaink Sárszegét, ami minilenyomata a mai magyar oktatási rendszer számos aspektusának. Friss nyelvezete egyszerre szólít meg középiskolásokat és felnőtteket, s a remek ritmusváltások – mind a szövegben, mind a színpadi mozgásban – kiválóan szolgálják a fiatalabb generációk ingergazdagságra való igényét, figyelembe véve, hogy ezek az ingerek akkor hatnak a legjobban, ha különböző csatornákon érkeznek. Ebben ideális partnernek bizonyulnak a Katona József Színház színészei, akik a lehető legtermészetesebben mesélnek a diákok jövőbeli terveiről, miközben békaugrásban haladnak végig a középre helyezett kispadon, s egy-egy sokatmondó pillantással jól árnyalják a szereplők alaposan átgondolt viszonyrendszerét.
Lelkes Botond zenéje, valamint az Erős Hanna és Zatykó Borbála által tervezett látvány egyaránt többletjelentéssel ruházza fel az egyes jeleneteket. A fekete-fehér díszlet és jelmezek interakcióba lépnek a látottakkal, s elültetik a néző fejében a kérdést, hogy biztosan minden fekete-fehér-e a történetben. Antal Bálint víziója határozott és kiválóan végiggondolt, amelyben a színházi formák és a fontos társadalmi kérdésekről folytatott diskurzus egyenrangúan, egymást kiegészítve s erősítve jelenik meg.
A Színházi Kritikusok Céhe mindezen erények miatt jelölte az előadást a gyermek- és ifjúsági kategóriában – ám nemcsak fiataloknak ajánljuk.
A Színikritikusok díját 2025. szeptember 15-én adjuk át az Eötvös10-ben. A Színikritikusok díját idén 46. alkalommal adjuk át. Már ismert az életműdíjas, Blasek Gyöngyi személye, az, hogy a Kurázsi díjat a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház volt munkatársai, a Jövő díjat pedig az Apertúra társulata kapják.
A szavazólapok leadását és a szavazatok számlálását követően, augusztus elején hozzuk nyilvánosságra a további kategóriák várományosainak névsorát.
Fotó: Budapest Bábszínház/Piti Marcell