A hagyománynak megfelelően a Magyar Újságírók Szövetsége a Magyar Sajtó Napja alkalmával rendezett ünnepségen adta át az idei szakmai díjakat. Két tagtársunk, Bóta Gábor és Herczog Noémi is rangos elismerésben részesült.
Aranytoll életműdíjat kapott Bóta Gábor, munkásságát Farkas Zoltán, a HVG munkatársa méltatta:
Bóta Gábor számára az újságírás életforma, személyében az alkotói szabadság,
az elhivatottság és az érdeklődés tökéletesen ötvöződik. Idestova négy évtizede
van a pályán. Kezdő éveit az Egyetemi Lapoknál töltötte, amely rangos fórum,
kiváló műhely volt. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-népművelés-
esztétika szakán végzett, és – visszatekintve – mindegyikből merített: írásai
minőségcentrikusak, van hajlama a népszerűsítő, értékekre rámutató,
ismeretterjesztő megfogalmazásra és igényes stílusban ír. Legalább harminc éve
a kulturális újságírás élvonalában van. Megbecsült munkatársa volt a fénykorát
élő Népszabadságnak, Magyar Hírlapnak, az írott sajtó válságos éveiben a
Népszavának. Pályája során dolgozott a Színház című folyóiratnak, az Új
Tükörnek és a Kritikának, hosszabb-rövidebb ideig a Magyar Rádiónak, a
Független Hírügynökségnek, a Pesti Műsornak, a 168 órának, a Mix
Magazinnak, a Pepita Magazinnak és az Art7 művészeti portálnak. Azért
foglalkoztatja szívesen megannyi műhely, mert pontos, precíz, tisztában van
vele, melyik médium mit vár el tőle. Nem rangsorol, számára nem létezik
szakmai periféria és centrum, az értelmes felkéréseknek igyekszik eleget tenni.
Alkotóként igazi demokrata: hiányzik belőle mindenféle arisztokratizmus,
érdeklődése a színháztól a bábszínházon át a cirkuszig terjed, egyetlen
szelekciós elvet ismer: a minőséget. Olvasói azt gyaníthatják, hogy Bótából több
is van: csaknem minden este valamely kulturális eseményen ül, többnyire
színházban, közben megannyi könyv szerzője, rádiós, televíziós műsorok
szerkesztője és törzsvendége. Az Aranytoll mindegyik Bótának kijár.
Virág F. Éva-díjat kapott Herczog Noémi. Murányi Gábor laudációja:
Ez évi Virág F. Éva-díjasunk Herczog Noémi, aki a színházi világban egy
évtized alatt jutott el oda, hogy esztétaként, színháztörténészként, kritikusként
majd lapszerkesztőként is megkerülhetetlen szakemberként tarthassuk számon.
Nem csak a szakma, a színházszerető közönség is figyel rá, a kritikusra. A
bemutatók utáni remek gyorselemzései mostanság a nyomtatott kulturális
sajtó zászlóshajóján, az Élet és Irodalom hasábjain olvashatóak el. (és egyre
kevesebb ilyen lapunk van). Korábban az ugyancsak fontos Magyar Narancsnál
publikált.
Színházi beszámolói érzékenységéről, nyitottságáról tanúskodnak, tiszteli a
hagyományokat és támogatja a jelenre és a jövőbe mutató kísérleteket.
Bírálatai olykor fájóan szókimondók, semmifajta tekintélyt nem tisztelők, ám
kerüli a bántást, a gonoszkodó oldalvágásokat. Elismerő szavait ugyanolyan
komolyan vesszük, mint a nagyelődökét. Mint amilyen Koltai Tamás is volt,
akinek nehéz örökségét, az 55 éves Színház című folyóiratot Herczog Noémi –
szerkesztőtársaival vállvetve – viszi tovább a nyomtatott sajtóból a digitális
világba átmentve. Tavaly elsőkönyves szerzőként debütált Kuss! Feljelentő
színikritika a Kádár-korban című kötetével, amely a 2018-ban – az azóta hatalmi
tébollyal meggyalázott – Színház- és Filmművészeti Egyetemen megvédett
doktori disszertáció bővített változata. A vaskos monográfia az újkori
színháztörténet olyan alapműve és kimeríthetetlen példatára, amely messze
túlmutat a szakmai berkeken – és sajnálatos módon aktuális, felkiáltójeles
figyelmeztetéssé is átlényegül.
Fottás: MÚOSZ